Szellemi terek 2 – Imi Mora kiállítása
FUGA, Trezor- terem, Budapest
Imi Mora (sz. 1953) a budapesti Magyar Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola festő
szakán érettségizett (1972), majd a Magyar Képzőművészeti Egyetemen folytatta
tanulmányait, ahol 1979-ben festőrestaurátor művészként végzett. Pályáját
restaurátorként kezdte, 20 évig Németországban élt és dolgozott. 2005-ben a szabad
alkotás mellett döntött. Ausztriában telepedett le, s azóta ott, és a Balatonnál él és
dolgozik.
Már restaurátorként is sok autonóm művet alkotott. Első önálló kiállítását 1989-ben a bajor
BBK-ban rendezte, s attól kezdve minden évben részt vett a Müncheni Alkotók Galériája
tárlatain. Tagja a Bayerischer Berufsverband bildender Kunst művészeti szervezetnek, az
Osztrák Képzőművészek Egyesületének és a MAOE-nek. Magyarországon számos csoportos
kiállításon vett részt, legutóbb az OSAS által szervezett Bauhaus 100 című tárlaton, a
Vasarely Múzeumban, de az utóbbi évtizedben egyre gyakrabban szerepel nemzetközi
tematikus kiállításokon és rendszeresen jelen van osztrák csoportos tárlatokon, valamint a
bécsi Művészeti Vásáron. A mű keletkezése, az alkotás folyamata, a műben való benne
levés és az élet lényegének tekintett szellemi-fizikai-esztétikai tér totalitásának a
megragadása és minimális eszközökkel való kifejezése érdekli.
Imi Mora ecsettel, olajfestékkel, szénnel és tussal dolgozik. Számára az alkotás rítus,
amelyben a mű mozgással és az anyaggal való párbeszédben születik meg. A folyamat
végén szüntelen mozgás, átalakulás, változás képét gerjesztő, élő, nyitott tér jön létre a
választott vizuális formaelem pasztózus és lazúrosan áttetsző, ritmikus ismétlésével, az
elemek sűrítésével, ritkításával és egymásra fedésével. Képeinek ezért sincs kerete. A
művészt az élet összetettsége foglalkoztatja: a mozgás, a szín és az anyag átlényegítése
szinesztétikus érzetté (szín, zene, tánc) és azzal ekvivalens, a geometrikus és organikus
közötti, telített, többnyire harmonikus formává és valóság-viszonnyá.
Kompozíciói általában egyetlen motívumból – pont, folt, ecsetnyom – épített textúrák,
amelyeket részben megszabadít a fizikaiság terhétől, részben pedig plasztikussá testesít,
pl. az ecsetnyom a képein a festés alapeleme, a kompozíció fő motívuma, egyúttal
könnyed vagy erősebb nyomással létrehozott, aktualitással telített gesztus is. Alkotásaiban
a szerkezetet tudatosan építi, a forma azonban szabadon alakul, és az illékonyság ellenére
megőrzi az anyag és mozgás fizikai minőségének és a jelenvalóságnak a képzetét és
mozzanatait. Képeit „Fieldwork“-nek nevezi, ami azt jelenti, hogy kozmikussá tágítja a
tudat és az érzet behatárolt mezejét, és ahogyan Thomas Mark bécsi galérista mondta,
misztikus terekké alakítja.
A kiállításon néhány fotó, tus- és szénrajz mellett 20 festmény kerül bemutatásra.
N.Mészáros Júlia müvészettörténész